Menjünk Koreába! - Problémás utazás

Sziasztok!!!!

Nagyon, nagyon, nagyon régen írtam utoljára. Azóta rengeteg dolog történt, és immáron Koreából írom soraimat. Az utazásom végeztével megírom mi is történt korábban, hogyan jutottunk el odáig, ahol most vagyunk. 

Az utazásunk elég rögösen indult. Én körülbelül folyamatosan dolgoztam, lediplomáztam, így készülődni sem maradt nagyon időm. Kisebb összetűzésbe kerültünk Gergővel is, aki végül egy héttel az út előtt úgy döntött külön szeretne utazni. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy eddig semmit nem terveztünk, mert nem igazán engedett és én rá sem értem. Így egy hét alatt kellett összeraknunk az egész utazási tervünket. Mindenkinek írtunk, akit csak ismerünk és kint él, vagy tudna segíteni. Még coachsurfingen is írtunk embereknek, azonban senki sem válaszolt. Vagy ha igen akkor nem ért rá abban az időpontban. Végül két magyar lány segítségével sikerült szállást foglalnunk az első 3 napra egy guesthouse-ba. Kissé elveszetten, szállás és nagyobb tervek nélkül indultunk útnak 22-én, bízva, hogy biztosan lesz majd valahogy! 

A cicák birodalma

Sziasztok!

Elnézést az ismételt késésért. Kisebb krízisen megyek keresztül önmagam megítélését tekintve, valamint egészségügyileg sem álltam/állok a toppon az elmúlt időszakban, de igyekszem mindent helyreállítani. Még mindig le vagyok maradva 2 hónappal, de igyekszem majd bepótolni, mert annyi mindent szeretnék mesélni, ami mind Márciushoz kapcsolódik. Csak érjek oda. ^^" 

A Februárt rögtön egy forgatással kezdtem. 2-ára hívtak ismét, amire én boldogan mondtam igent. Ez a boldogság a hajnali kelés, és kosztümös film révén felmerülő apróbb ruhaproblémák után még mondhatni nem múlt el, viszont a hideg kövön állás kis félcipőben, a hideg szélben egy idő után fájdalmas tevékenységgé alakult. A lábunk lefagyott, majd a szél a kezünket is olyannyira lehűtötte, hogy a végtagjaink a kín fő forrásává váltak. Én és egy lány ezt az állapotot enyhítendően folyamatosan hülyéskedtünk, hogy addig se figyeljünk rá. 

Én ennyit szerintem még nem nevettem egy napon már elég rég óta. Sajnos ez a nevetés egy idő után már csak torz képmása lett önmagának. Majdnem elsírtam magam, mikor végre ebédszünetet kaptunk. A délután se volt jobb. A dolgokat enyhítette a talán minket megsajnáló nap sugarai, de a több órás állás mégsem lett jobb. Már csak a meleg tea támogatott minket a kitartásban. Sajnos Robert Pattinson sem segített a problémáinkon, és még csak nem is csillogott a napfényben...

Januári összefoglalás

Sziasztok!

Tanulás Rilakkumával~

Elég nehéz volt megfogalmaznom ezt a posztot, hiszen ha hű szeretnék maradni az események szálainak időbeli folyamatosságához, akkor bizony még mindig Januárnál tartok. Ebben ahónapban azonban nem nagyon történt semmi olyan dolog, ami számotokra fontosabb lenne.

 Leginkább a tanulás töltötte ki a napjaimat a Záróvizsgára, mely vészesen közeledett. A vizsga közeledtével én egyre jobban kiborultam. 

Úgy érzem a vizsgákra való készülés, a véghajrá akadályát nem veszem túl jól (A vizsgán sajnos megbuktattak az egyik részen, ami körülbelül 2 óráig nagyon le is sújtott, de utána újult pozitivizmussal álltam a dologhoz. Ha átengednek egy 2-essel - sajnos tényleg nem tudtam olyan sok mindent mondani a tételről, nem volt szerencsém a húzásnál -, akkor lehet rosszabbul járok, mint így, hogy van még egy esélyem, hogy sokkal jobb eredménnyel zárjak, és így nyugodtabban álljak majd az MA felvételi elé.), de igyekszem fejlődni, még akkor is, ha a tanulás sosem volt az erősségem.

Ismét HMU~

Sziasztok!

Végre ismét jelentkezem! Elnézést kérek mindenkitől, mostantól minden héten legalább egy bejegyzést olvashattok majd! ^^
Valamint mostantól egyes bejegyzések végén találhattok majd egy külön kis részt, ami a koreai utunk előkészületeiről szól majd, ha éppen van valami.

Szilveszter után nem igazán volt időm pihenni. Az újév második napján egy gyors otthoni látogatás után ismét "munkába álltam". Egy korábbi bejegyzésemben már írtam róla, hogy alkalmanként egy budapesti japán irodán (HMU) keresztül segítek a Magyarországon tanulni vágyó japánoknak (-korábbi bejegyzés-). Most ismét lehetőségem adódott rá, hogy újfent "munkába álljak", és újabb embereket ismerhessek meg.

Ünnepek egy kicsit másképp

Sziasztok! 

A mostani poszttal egy kicsit visszalépünk az időben, hiszen még mindig kicsit el vagyok maradva a jelen rohanó eseményeitől. Pörgessük is vissza egy kicsit az időt először a karácsonyig. 

Mikor még kisgyerek voltam, mindig nagyon izgatottam vártuk a karácsonyt a húgommal. Már hónapokkal előtte lázasan készülődni kezdtünk egy aprócska kis előadással, amit végül a közeli rokonok meg is tekinthettek vagy szentestén vagy karácsony első napján. Énekeltünk, zenéltünk, verseket mondtunk (sokszor saját verset, amit akkor írtam karácsonyra) és ajándékokat osztottunk. A legjobban mindig azon kezdtem el idegeskedni, amikor anya az egyik zeneszám közben elkezdte kiosztani az ajándékokat, pedig én csak a szám után terveztem azt megtenni.

美味しい~~

Sziasztok! (o^^o)♪

Először is szeretnék minden kedves olvasómnak Sikerekben gazdag, Képzeletet felülmúló Boldog Új Évet kívánni!

Az idén (is) adjunk bele mindent! Ha eddig lusták is voltunk, vagy nem hittük el, hogy valami sikerülhet, akkor most álljunk a sarkunkra és döntsük el, hogy márpedig idén menni fog! Mert minden rajtunk múlik.

Kevés idő, sok tanulnivaló

Sziasztok!!!!

Sajnos az elmúlt időszakban megint nem nagyon volt időm blogot írni, ugyanis lázasan,
vagy legalábbis magamhoz képest egész időben elkezdve tanultam a japán mellékszakos záróvizsgámra és a japán nyelvvizsgára. Én minden tőlem telhetőt megtettem. A záróvizsgára már 1 hónappal ezelőtt elkezdtem tanulni, mert tudtam, hogy a December 9.-e nagyon hamar eljön majd, nemhogy még a 7.-e (Az már mellékes, hogy kb 3 héten keresztül ugyanazt a szöveget néztem, és a többi 30 valahány még ott várta, hogy megtanuljam... Azok a fránya kanjik nem igazán akartak a fejembe menni. ^^")...

Új érzések, új tapasztalatok

Üdv ismét! ^~^

Néha hihetetlen az idő múlásának sebessége. Amikor boldogok vagyunk és jól érezzük magunkat, szinte eltűnik, mintha az a pár óra csak illúzió lett volna, és helyette csupán csak pár perc adatott meg nekünk, néha pedig bármennyire is próbáljuk meg lefoglalni magunkat, várjuk, hogy végre elteljen pár nap, szinte moccanni sem akarnak a mutatók. Pontosan ezt érzem most. Igazság szerint még sosem voltam szerelmes egészen mostanáig. Normális kapcsolatom sem volt nagyon, és most úgy érzem az idő foglya vagyok, aki csak nevetve bámul rám a távolból.

Hidd el!

こんにちわ皆さん！

Ismét jelentkezem! Az egyetem végéhez közeledve egyre elfoglaltabb vagyok. Az elmúlt hetekben a szakdolgozatommal folytattam csatát, melyet végül megnyertem. Nem mondom, hogy ez életem műve, hiszen nem vagyok teljesen megelégedve a dolgozatommal, de ahhoz képest, hogy az egészet körülbelül 1,5 hét alatt írtam meg, egészen jó teljesítménynek vélem. Viszont biztos vagyok benne, hogy legközelebb időben nekiállok a dolgoknak, bármiről is legyen szó. Azok az éjszakába nyúló, sírással teli időszakok egyáltalán nem fognak hiányozni. Úgy érzem az elmúlt hetekben kicsit megtörtem. Nem tudtam semmire koncentrálni. Rosszul voltam a kialvatlanságtól és érzelmileg is instabillá váltam. Volt, hogy csak úgy elkezdtem sírni a vasútállomás felé sétálva. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy azért sikerült leadnom.

Esküvő rokonlátogatással

Sziasztok!

Úgy gondoltam írok egy beszámolót az idei kiruccanásunkról Erdélybe/Romániába. Mivel anyukám testvérei és legtöbb rokona Romániában élnek mind a mai napig, már kiskorom óta rendszeresen teszünk látogatást a szomszéd országban. Most azonban nagy esemény okán tettük meg ismét a körülbelül 12 órás autóutat (Magyarországon nem megyünk fizetős útvonalakon...). Az egyik bukaresti unokatesónk esküvőjére mentünk. És ha már ennyit kell utazni, akkor már a nagy esemény előttre egy kisebb rokonlátogatást is beiktattunk.